Ákos Jánosné vers- és prózamondó verseny

Dunaszekcső, 2024. március 8.

Iskolánk legrégebbi hagyománya az évente, tavasszal megrendezésre kerülő Ákos Jánosné vers-és prózamondó verseny, melyet iskolánk egykori tanítója emlékének szenteltünk.

Ákos Jánosné, született Nemes Margit 1911. január 15-én született Dunaszekcsőn. 1931-ben szerzett tanítói oklevelet a pécsi tanítóképzőben. Egy évet dolgozott helyettes tanítóként Cseledobokán, majd állás nélkül maradt, s újra Dunaszekcsőre költözött. 1937-ben házasságot kötött Ákos Jánossal, aki a Dunaszekcső-szigeti tanyasi iskolában helyettes tanító volt a háború kezdetén. 1938-ban itt született meg első gyermekük, Margit, majd 1941-ben János fiúk. Férje bevonulása után Ákos Jánosné vette át ebben az iskolában a helyettes tanítói állást, majd itt történt tanítóvá történő kinevezése is. Ereje és elhivatottsága már ebben az időszakban is megmutatkozott: 40-50 fős osztályokban kellett helytállnia, miközben a háború miatt rá hárult a családfenntartás minden nehézsége is.

A háború után a házaspár Dunaszekcsőre került rendes tanítói kinevezéssel, harmadik gyermekük, Endre már itt született 1946-ban. Életüket ezután már Dunaszekcsőn élték le, s itt lettek a falu ikonikus alakjai. Az idősebb korosztályban ma is mindenkinek felderül az arca, ha bármikor szóba kerül mindenki Minca nénije – ahogy tanítványai, fiatalabb kollégái, a falu lakói nevezték. Minca néni valóban méltó volt erre a szeretetre és tiszteletre: munkáját példamutatóan végezte, állandóan képezte magát, szárnya alá vette a fiatalokat és segítette kollégái munkáját tanácsaival, tapasztalataival. Szigorú, de következetes és igazságos pedagógus volt, aki szívvel-lélekkel végezte munkáját. Tevékeny szerepet vállalt a falu életében, igazi néptanító volt, a szó legnemesebb értelmében. Munkája elismeréseként számos kitüntetést kapott.

Iskolánkból ment nyugdíjba, de mint később kiderült, nyugdíjazása egyáltalán nem jelentette azt, hogy feladta az oktatást-nevelést, hiszen még sok évig segítette egykori munkahelyét, kollégáit munkájával, tudásával, tapasztalatával. Utolsó munkaviszonya 1989-ben, 78 évesen szűnt meg, s ez bizony mindent elmond munkabírásáról, elhivatottságáról, hivatástudatáról.

A boldog és nyugodt nyugdíjas éveket azonban csak rövid ideig élvezhette: súlyos betegség támadta meg, mely végül 83 éves korában elszólította szerettei köréből.

Nem mindennapi életének, személyiségének, tudásának és emberszeretetének köszönhetően a község lakói fájó szívvel búcsúztak tőle. Az iskolában dolgozó pedagógusok pedig 25 éve, 1999-ben azzal a szándékkal indították el ezt – a mára hagyománnyá váló – versenyt, hogy ezzel tisztelegjenek munkássága előtt, s így őrizzék meg emlékét a helyi fiatalok számára.

Mivel Minca néninek az éneklés is szívügye volt, férje pedig rajzot tanított, kezdetben a versen és prózán kívül rajzzal és énekkel is nevezhettek diákjaink. Az évek múlásával a tanulói létszám csökkenése miatt ez utóbbi két műfajban már nem volt elég vállalkozó szellemű tehetséges jelentkező, így évek óta csak vers és próza kategóriában mérhetik össze tehetségüket a tanulók. A 2007/2008-as tanévtől a dunaszekcsői tanulók mellett sombereki és palotabozsoki társiskolánk diákjai is bekapcsolódtak a versengésbe.

E rangos megmérettetésre Ákos Jánosné gyermekei is meghívást kapnak, akik eddig még minden évben részt vettek a versenyen, erkölcsileg és anyagilag is támogatva az édesanyjuk tiszteletére rendezett rendezvényt, szívesen mesélnek édesanyjuk életéről, arról, hogy hogyan hatotta át mindennapjaikat szüleik pedagógusléte, hivatástudata.  Díszvendégként nagy szeretettel fogadjuk őket, virággal, s csekély ajándékkal köszönjük meg, hogy jelenlétükkel megtisztelik rendezvényünket.

Az idei évben az esemény díszletét a helyi diákok „Virág” témakörben meghirdetett rajzversenyének alkotásai biztosították, melynek díjazását a következő hét elején tartjuk. A vers- és prózamondásra 33 tanuló jelentkezett a helyi és a sombereki iskolából, de sajnos a versenyen betegség miatt nem tudott mindenki részt venni.  

A megnyitó megemlékezés és a díszvendégek köszöntése után iskolánk néhány tanulója rövid zenés műsorral köszöntötte a megjelenteket. Az alsó- és felső tagozatos tanulók ezután külön teremben, 3-3 fős zsűri előtt adhattak számot felkészültségükről. A zsűri igen nehéz helyzetben volt, mert – mint ahogy már megszoktuk, – a gyerekek idén is ragyogó teljesítménnyel bizonyították tehetségüket, saját és felkészítő tanáraik komoly munkáját, a döntés nagyon nehéz volt.

A végleges eredmények megszületéséig a diákokat és kísérő tanáraikat, az érdeklődő szülőket, nagyszülőket és a díszvendégeket a már szintén hagyománnyá vált házi sóskiflivel és teával láttuk vendégül, közben megtekinthették rajzversenyre készült kiállított rajzokat.

Az izgatott gyerekek nagy örömére végül a zsűri meghozta döntését. Minden tanuló emléklappal és egy szelet csokoládéval távozhatott, a legjobbakat pedig izgalmas könyvekkel és oklevéllel jutalmaztuk.

Eredmények:

Alsó tagozatVERS:   Móczó Emmaróza, 4. osztály, Somberek         Móczó Lilianna, 2. osztály, Somberek    Hock Maja, 2. osztály, Somberek   Ferkov Boglárka Ilona, 3. osztály, Somberek Különdíj: Kisztner Bendegúz, 4. osztály, Somberek PRÓZA: Hock Léna, 4. osztály, SomberekKriegler Csenge, 3. osztály, DunaszekcsőPál Jázmin, 3. osztály, Somberek.
Felső tagozatVERS: Sallai Izmael, 7. osztály, DunaszekcsőNagy Kamilla, 8. osztály, DunaszekcsőHoffmann Bálint, 6. osztály, Somberek Különdíj: Bogáncs René, 5. osztály, Dunaszekcső PRÓZA: Derék Emília, 7. osztály, Dunaszekcső      Kovács Balázs, 5. osztály, Dunaszekcső
Rajzverseny
1-2. osztály1. Garamszegi Róbert (2. osztály) 2. Balogh Szófia (1. osztály) 3. Lackó Lia (1. osztály) és Petrovics Kamilla (2. osztály)
3-4. osztály1. Mányoki Mia (3. osztály) 2. Tóth Heléna (4. osztály) 3. Szem Zalán (3. osztály) és Herbst Léna (4. osztály)
Felső tagozat1.  Kocsis Emma Lia (8. osztály) és Vágó Milla (7. osztály) 2.  Derék Emília (7. osztály) 3.  Gogolák Hanna (5. osztály)

Rendezvényünk idén is nagy sikert aratott, minden résztvevő tartalmas és eredményes délutánt töltött intézményünkben.