Kegyesek voltak az égiek a dunaszekcsői szüreti felvonulás résztvevőihez. Szeptember 10. napjának reggele szürke és borongós volt, néhány csepp eső is esett. Az eső a felvonuló lányok és asszonyok gyönyörű és értékes kázsmérszoknyáiban igen nagy kárt tehetett volna, de a szervezők imái meghallgattattak, s a felvonulás végül napsütésben, kellemes őszi melegben zajlott. A szüreti mulatságnak Szekcsőn több évtizedes hagyománya van, és úgy tűnik, a díszes népviseletek reneszánszukat élik. Egyre több kislány, fiatal lány és asszony viseli őket szívesen – nemcsak a szekrények aljából kerülnek elő a régi ruhák, hanem újak is készülnek, így a bíróné, aki a helyi német nemzetiségi táncegyesület tagja, a Csoóri Sándor Alapnak köszönhetően vadonatúj öltözetben pompázott. A felvonuláson természetesen elkísérték a táncegyesület tagjai is. A zenés kíséretről és a talpalávalóról a menet állomásainak helyszínein, mint például a kompkikötőben vagy a templomtéren a Dunaszekcsői Fúvószenekar gondoskodott. A szüreti felvonulás és az azt követő bál igazi össznépi összefogásban valósult meg. Az előkészületekben, a szervezésben és lebonyolításban iskolánk jelenlegi és volt pedagógusai, valamint a szülők közössége oroszlánrészt vállaltak, de a Művelődési Ház, a fúvószenekar, a táncegyesületek, a népviseletet öltő felvonulók és minden, az eseményt támogató vállalkozás vagy magánszemély hozzájárult ahhoz, hogy néhány órára feledni tudjuk a szürke és mostanában oly nyomasztó hétköznapokat, hogy örülhessünk a termésnek, a napfénynek, a táncnak, a zenének, egymásnak – mindannak, ami életünket széppé és értékessé teszi.